SZÖVEG: PINTÉR DÁVID
Olykor a legbanálisabb témákból születnek a legérdekesebb kiállítások. Ki gondolná, hogy a fővárosi kutyatartás jelensége önmagában megérdemel egy tárlatot? Magától értetődőnek vesszük, hogy az emberek mindig is tartottak kutyát, még inkább azt, hogy Murphy törvénye szerint éppen akkor lépünk kutyagumiba, amikor valami jelentős és ünnepélyes rendezvényre vagyunk hivatalosak.
Természetesen semmi sem értetődik magától, és ennek tudatosítása az első lépés afelé, hogy megértsük a múltat. A kutyatartás mögött nem sejtetten gazdag kultúrtörténet rejlik, s a gazdákat és kedvenceiket övező szélesebb valóságról egy ilyen kiállításon többet tudhatunk meg, vagy legalábbis sikeresebben képzeljük általa magunkat letűnt korokba, mint ha vastag történelemkönyveket bújnánk.
Végső soron az ebekhez való viszony alakulása is az önképünket tükrözi: azt, hogy milyen átvett minták mentén igyekszünk berendezni az életünket. A fővárosi kutyatartás 19. századi elterjedésében például a felemelkedő pest-budai polgárság azon vágya munkált, hogy minél hívebben vegye át a nemesség szokásait, s a városi otthonokban teremtse meg a vidéki kúriák ölebekkel teljes idilljét.
Ekkortájt, a modern polgári élet változó viszonyaihoz kapcsolódva kezdett „diverzifikálódni” a kutyák szerepe. Bár az ember már az ókorban a legjobb barátjára ismert a kutyában, korábban a háztáji jószágok főként házőrző vagy terelő funkciót láttak el, vagy éppen vadászkutyaként hasznosították őket – a reneszánsz idején még külön „udvari pecér” idomította a budai erdőségekben nyomot szaglászó állatokat.
A polgári átalakulás századában viszont a kutyából urbánus nagysasszonyok divatkelléke lett, még később pedig a bűnüldözés területén és a mentőszolgálatok kötelékében kezdték meg felbecsülhetetlen értékű szolgálatukat az ebek, s akkor a vakvezető vagy a különféle terápiás állatokról még nem is beszéltünk.
A kutyakultúrában, mint cseppben a tenger, benne van az egész modernitás – ezt segít megérteni a Kiscelli Múzeum március 26-áig megtekinthető tárlata, amely anyaggyűjtését a fővárosi kutyatartók fényképekkel és saját sztorikkal is segítették, s a múzeum kollekciójának darabjai mellett számos köz- és magángyűjtemény értékes dokumentumaimat is felvonultatja. Érdemes figyelni a kiállítás Facebook-oldalát, kéthetente ugyanis kurátori és szubjektív tárlatvezetést is tartanak.
Vau! A fővárosi kutyatartás kultúrtörténete. Kiscelli Múzeum, megtekinthető 2023. március 26-áig.
