Mindig izgalmas, ha kutya kerül a családba, különösen, ha már van házi kedvencünk. A jövevény könnyen fel tudja borítani a meglévő egyensúlyt, az új felállás kialakításakor pedig az a cél, hogy senkinek az érdekei se csorbuljanak jelentősen.
Nagyon sok függ attól, hogy milyen a kutyánk természete – menyire szocializált, hogyan viselkedik más állatokkal, és ami még fontosabb, milyen a kettőnk viszonya: fenntartás nélkül elfogadja-e a mi irányító szerepünket. Fontos az is, hogy minél több információt szerezzünk az új kutyáról is, mielőtt megérkezik a családba.
Talán a legkevesebb problémát a kölyök családba illesztése okozza. Itt két dologra kell jobban ügyelnünk: egyrészt arra, hogy a fiatal állat – az ő folyamatos nyüzsgésével – ne legyen nagyon terhére az idősebbnek, másrészt, hogy az idősebb a kicsi közeledését ne torolja meg túl keményen.
Ha idősebb kutya mellé kerül egy fiatal négylábú, tartsuk szem előtt, hogy a terhelhetőségük valószínűleg eltér egymástól. Nekünk kell arról gondoskodnunk, hogy az öreg kutyánk megkapja a számára szükséges mennyiségű nyugalmat és pihenést, az ifjonc pedig levezethesse a benne buzgó nagy mennyiségű energiát.
A legnagyobb kihívást két erősen domináns egyed összeszoktatása jelenti, ők ugyanis mindenképpen meg fogják vívni a hierarchia harcukat, de nagyon nem mindegy, hogy ez milyen körülmények között történik. Az összeszoktatás időszakában célszerű őket távollétünk idejére elkülöníteni, hogy az elsőségért folytatott csatározásuk esetleges eldurvulását meg tudjuk akadályozni.
Ha félénkebb, visszahúzódóbb kutyánk mellé hozunk társat, akkor arra kell törekednünk, hogy a jövevény a dominanciájával vagy puszta szeretetvágyával ne nyomja őt el. Különösen igaz ez mentett kutyusok esetén, akik – főleg az első napokban – hajlamosak a gazdát kisajátítani.
Ha azt látjuk, hogy a „régi” kutyánk bánatosnak tűnik, csökken az aktivitása, a másik kutya mindig eltolja a közelünkből, akkor érdemes több figyelmet szentelni neki. Ne engedjük, hogy az új eb odatolakodjon, amikor nem vele foglalkoznánk. Ilyenkor küldjük el, ne vegyünk róla tudomást, majd később, amikor feladja a próbálkozást és kellőképpen megdajkáltuk az „első” kutyánkat, akkor hívjuk oda.
Érdemes közös szabályokat bevezetni: ne legyen olyan dolog, amit az egyiknek lehet, a másiknak pedig nem. Én arra is mindig vigyázok, hogy egymás táljába ne nyúljanak bele, ne egyék el egymás elől az ételt, jutalomfalatot.
Sokszor felmerül kérdésként: hagyjuk-e őket, hogy egymás között rendezzék ügyes-bajos dolgaikat, vagy avatkozzunk közbe. Én az arany középútra törekszem.
