[uam_ad id="3387"]

Rettegett betegségek kölyökkutyáknál

Érintőlegesen már beszéltünk a védőoltások menetéről, fontosságáról, most pedig bemutatjuk két részben azokat a fertőző betegségeket, amelyek veszélyeztetik a kutyánkat, főleg kölyökkorban.

Az oltásokat nem szabad félvállról venni, még akkor sem, ha kedvencünk lakásban van, ugyanis csak így válhat immunissá a súlyos kutyabetegségek ellen.

Honnan tudjuk, hogy rosszul van a kutyus?
Vegyük figyelmeztető jelzésnek, ha a kutyánk a szokottnál levertebb, keveset játszik, kedvetlennek tűnik. Az étvágytalanság, a visszatérő hányás vagy hasmenés betegség tünetei. Mivel kölyökkorban a kutyák immunrendszere még fejletlen, szinte nem találkozott semmiféle kórokozóval, ezért nagyon fontos, hogy minél hamarabb állatorvoshoz vigyük.


Mit jelent ez pontosan?

A kölykök úgynevezett ,,maternális” immunitással rendelkeznek, ami az anyától kapott természetes védettséget jelenti. Ez részben a magzati korban a méhlepényen keresztül, részben pedig az anyatejjel kerül a kölyökkutya szervezetébe, így a kölykök minden olyan ellenanyagot megkapnak, amit az anyai szervezet addigi élete során termelt. Vagyis a kölyök élete első négy-hat hetében védett lesz azokkal a fertőző betegségekkel szemben, amelyekkel szemben az anyakutya is ellenállóképességgel rendelkezik. Ez a védettség azonban idővel csökken, ezért fontos, hogy a megfelelő időben – akár a 4-6 hetes korban –, elkezdődjön az oltási program, amit az állatorvos az adott oltóanyag használati utasítása, illetve a kiskutya kora és kórtörténete alapján határoz meg. Ez a program fogja a jövőben biztonsággal megvédeni kutyánkat a sokszor életveszélyes kórokozók ellen. Mutatjuk, milyen betegségek veszélyeztetik a kutyákat, de főleg a kölyköket:

Parvovírusos bélgyulladás
Elsősorban a kölyökkutyák veszélyeztetettek, de vannak olyan kutyafajták, mint a dobermann, vagy a rottweiler, és ezek rokonai, amelyek különösen érzékenyek a vírusra, és a biztonságot adó oltóanyag hiányában szinte biztos, hogy egyszer megfertőződnek. A kórokozó bármilyen korú kutyára veszélyes, de a kölyökkutyák esetében 90 százalékos az elhalálozás veszélye, a túlélőknél pedig maradandó szervi károsodást okozhat.
Tünetei: a bűzös és csillapíthatatlan, vízszerű, véres széklet, hányás, láz, nagyfokú elesettség, hasi fájdalom. Az állat étvágytalan, nem iszik, kedvetlen. A sok folyadékvesztés gyors kiszáradáshoz és halálhoz vezet, épp ezért az első gyanús tünetek jelentkezésénél azonnal állatorvoshoz kell vinni, ugyanis a parvovírustól megbetegedett állatot kizárólag állatorvosi kezelés, és gyakran csak a kórházi ápolás mentheti meg. Igazi védelmet csak a védőoltás jelent.

Szopornyica
A szopornyica főleg a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutos gyulladásában, idegrendszeri, ritkább esetekben bőrtünetekben jelentkezik. A betegséget főleg fertőzött kutyák terjesztik, akik elsősorban orrváladékukkal és vizeletükkel ürítik a vírust, a fertőzés közvetlen, beteg állattal történő érintkezéssel vagy fertőzött takarmány, ivóvíz és eszközök közvetítésével terjed. A szopornyica heveny lefolyású formája életveszélyes betegség.
Tünetek: láz, étvágytalanság, levertség, köhögés, felső légutak hurutja, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás, hasmenés, hányás. Idült esetekben a talppárnák és az orrtükör bőrének megvastagodása és idegrendszeri tünetek alakulhatnak ki. A szopornyicát túlélt kutyáknál előfordulhat rendellenes fogfejlődés, rohamokig fokozódó görcs, mozgászavarok. A gyógykezelés csak átmeneti eredményre vezet, a rendszeres védőoltások nyújtják a legjobb megoldást a megbetegedés ellen.

Fertőző májgyulladás
Heveny lefolyású, gyorsan terjedő, súlyos elesettséggel, hányással, sárgasággal és a vérerek károsodásával járó betegség. A kutyák közvetlen érintkezéssel, a nyál és a vizelet útján, ritkábban táplálék, ivóvíz által, szájon át is fertőződhetnek. A fél évnél fiatalabb kutyák gyógyulási aránya sajnos nagyon alacsony, ezért különösen fontos az agresszív vírus elleni védelem. Kiszámíthatatlan és súlyos betegség, ami számos kórkép formájában jelentkezhet. Ha a kedvenced a fejét a falnak támasztja – nemrég tele volt ilyen videókkal az internet -, akkor a vidám videózás helyett azonnal vidd el állatorvoshoz, mert ez bizony általában a májgyulladás súlyos tünete.

Veszettség
Ez az emberben és állatban is egyaránt előforduló vírus, agy és gerincvelőgyulladással járó, halálos lefolyású betegséget okoz. Mivel a mai orvostudomány állása szerint a kór gyógyíthatatlan, ezért az egyetlen megoldást kizárólag a védőoltás nyújtja, amelynek beadására jogszabály is kötelezi a kutyatartókat. Erről lentebb a Kisállatorvos Kisokosban részletesebben is kitérünk.

Kennelköhögés
Szintén egy rendkívül ragályos, ám viszonylag jóindulatú betegség, ami a kutyák légzőszervrendszerét támadja meg, és súlyosabb esetekben tüdőgyulladást okozhat. A kórokozókat, a fentebb felsorolt betegségekhez hasonlatosan a már fertőzött kutyák terjesztik, köhögéssel, tüsszögéssel, valamint az orrok érintkezésével. Gyógykezelés ez esetben is szükséges, amely általában eredményes szokott lenni.
Tünetek: száraz, csattanós köhögés, étvágytalanság, enyhe láz.

Kisállatorvos Kisokos – Így fogja kapni az kutyusod az oltásokat:

  • 6-8 hetes kor: Parvovírus elleni védőoltás
  • 9-11 hetes kor: Kombinált (parvovírus, szopornyica, fertőző májgyulladás, parainfluenza és leptospirózis elleni) védőoltás
  • 12-14 hetes kor: Kombinált (parvovírus, szopornyica, fertőző májgyulladás, parainfluenza és leptospirózis elleni) védőoltás
  • 12 – 20 hetes kor között: Veszettség elleni védőoltást kap 2 alkalommal 1 hónap időközzel, ez törvényi előírás is egyben! Ezen kívül a sémát követve (ez kutyánkét valamennyire eltérhet a kórtörténet alapján):
  • 16 hetes kor: veszettség 1 + féregtelenítés
  • 20 hetes kor: veszettség 2 +féregtelenítés

Az oltások mellett elengedhetetlen a féreghajtás, ami 2 hetes kortól 2 hetente, majd később mindvégig ajánlott az állatorvos utasításának megfelelően. Az oltási program után negyedévente érdemes a féregtelenítést ismételni.

Az oltásokkal kapcsolatban felmerülő kérdéseitekkel forduljatok bizalommal kutyusotok állatorvosához.

Forrás: Kisállatorvos.hu

Previous «
Next »