Kutyát választani nagy felelősség, hiszen 10-15 évre leszünk társai egymásnak. Ezért aztán nem árt alaposan utánajárnunk, hogy honnan hozzuk el a négylábúnkat.
Bár elsőre úgy tűnhet, temérdek lehetőség áll rendelkezésünkre, ám ha jobban megnézzük, akkor csak két elfogadható opciónk marad: befogadunk egy mentett kutyát, vagy keresünk egy jó tenyésztőt és vásárolunk egy drága ebet. Cikkem végére remélem azok is elfogadják az érvelésem, akiknek most a homlokuk közepéig szaladt fel a szemöldökük. ?
Sokaktól hallom, hogy nekik nem a papír a fontos, ezért nem törzskönyves a kutyájuk. Meg kell mondanom: nekem sem, ezért van menhelyi kutyám.
Sokan félnek menhelyről befogadni, mert tartanak az esetleges betegségektől, a viselkedési problémáktól és még ki tudja mi mindentől. Tény, hogy egy felnőtt kutya esetében az ismeretlen, sokszor nehéz múlt nyomokat hagyhat, azonban egy gyakorlott szem sok esetben segíthet ezeket észrevenni. Bátran kérhetünk a kiválasztáshoz segítséget kutyával foglalkozó szakemberektől. Az érem másik oldala, hogy a mentett kutyusok határtalanul hálásak tudnak lenni és nagyon igyekeznek megfelelni. A kötődés kiépítésével sok dolgunk nagy valószínűséggel nem lesz, ők inkább a ló túloldalára hajlamosak átesni.
Nálam is megfordult már egynéhány mentett kutya egy egyesületen keresztül. Ideiglenesen vigyáztam rájuk, amíg találtak nekik végleges gazdát. Azt tapasztaltam, hogy még a zűrös előéletűeket is maximum egy hét után póráz nélkül tudtam sétáltatni, mert eszük ágában nem volt „elveszni”. Természetesen a kötődés csak egy dolog, és ha valaki tart a bevésődött rossz szokásoktól, kölyökkutyákat is szép számmal találunk a rácsok mögött, akiknél nem kell ilyesmi miatt aggódnunk.
Jó alternatíva lehet ideiglenes befogadótól elhozni kutyust, hiszen így első kézből szerezhetünk információkat a jelleméről.
A kutyatenyésztés bizony egy szakma. Éppen olyan, mint az asztalosmester, a villamosmérnök, a fodrász vagy éppen az agysebész, abban a tekintetben, hogy megfelelő képzettség szükséges hozzá. Egy felelősen lehozott alomhoz egyáltalán nem elég az, hogy nekem is németjuhászom van, a szomszédnak is, milyen szép és cuki kiskutyáik lennének, eresszük össze őket. Figyelembe kell venni a vérvonalat, a fajta jellemző betegségeit, az esetleges idegrendszeri hibákat, a fajtajellegnek való megfelelést, és ezek csak a legalapvetőbbek. Megfelelő ismeretek nélkül belevágni kutyák pároztatásába nem tenyésztés, hanem szaporítás. A fent leírt példában a szomszéddal való üzletelés betudható jóhiszemű tudatlanságnak, ettől függetlenül teljességgel elfogadhatatlan.
Sajnos egyre többen még csak jóhiszeműnek sem nevezhetők. Tele van az internet apróhirdetésekkel, amikben 10-15 000 Ft-ért kínálnak fajtatiszta kölyköket eladásra. Tudják, hogy ezeket a kutyákat és szüleiket rengeteg esetben állathoz méltatlan körülmények között tartják?
